Ahol a bárányok hallgatnak

Nos, legutóbbi bejegyzésemet a Dortmundba való landolás pillanata szakította meg, s bár az elmúlt 3 nap eléggé lefárasztott minket, megkésve bár, de törve nem, itt vagyok, hogy egy kisebb beszámolóval szolgáljak Nektek az elmúlt pár nap történéseiről.

Leszállás után, miután csomagjainkat épen, s sértetlenül felvettük, a repteret magunk mögött hagyva kisbuszokba szálltunk, melyek abba a diákotthonba vittek minket, ahol a következő 3 hétben szállást kaptunk. Utunk közben volt időnk a tájban gyönyörködni, ugyanis első gondolataim, elképzeléseim ellenére Németország egy igazán gyönyörű hely... legalábbis a Dortmund-Arnsberg útvonalon ezt tapasztaltam, tapasztaltuk. Miután megérkeztünk a kollégium területére, kiszálltunk, felmértük a terepet. Szavamra mondom, zseniális ez a hely. Magyarországgal ellentétben Arnsberg egy igazán békés, nyugodt közeg (vagy legalábbis addig az volt, amíg mi meg nem érkeztünk), s maga a terület is ezt a harmóniát tükrözte. Sehol sincs eldobott szemét, a fű gyönyörű zöld, az emberek kivétel nélkül mind kedvesek, és a terület, ahol a BBZ Arnsberg Handwerkskammer Südwestfalent helyet kapott, hatalmas, szinte mindent megtalálni, ami egy tökéletes 3 héthez szükséges. Később egy idősebb úr, Wolfgang Boecker fogadta a csapatot, aki egy nagyobb terembe invitált minket, majd ott kisebb eligazítást tartott, ismertette az internátus szabályait, kiosztotta a szobakulcsokat és ebédjegyeket, majd kellemes időtöltést kívánt nekünk.

   

A kilátás

Nagyjából délben már a szobáinkban (melyről később képeket is szeretnék feltölteni) ültünk, melyek minden várakozást felülmúltak. Olyan kétszemélyes, mondhatni lakásokat kaptunk, melyek 3-4 ember számára is kényelmesen élhetők lennének. Naponta takarítják a szobákat, új törölközőket, tiszta padlót kapunk, s természetesen a szemetet is minden nap kiürítik. A hatalmas, egész falat betöltő panorámaablakok gyönyörű kilátást nyújtanak számunkra, az arnsbergi domboldal és a napfelkelte látványa egész napra elegendő energiával képes feltölteni az embert, akár egy fárasztó nap után is. Egy elég szép fürdőszoba is jár a szobához, ahol tágas zuhanyzó várt minket. A kipakolás után ebéd, illetve egy kis túlélőcsomag várt ránk, mely a nap hátralevő részében éhségünket, szomjúságunkat volt hivatott oltani. A vasárnap további részében az Internet bekötésével szenvedtünk, este pedig szabad foglalkozás volt, így volt, aki a szobájában a gépe előtt, volt aki a lenti bisztróban egy kis játékkal ütötte el az időt, de legtöbben a legproduktívabb tevékenységet választották, s egy kis alvással pihenték ki a hosszú út fáradalmait. Kellett is, hisz az igazi munka csak másnap kezdődött...