Önmegvalósítás

Az első munkanapon nem igazán tudtuk, mire számítsunk. Persze tudtuk, hogy maga az oktatás elég részletes lesz és, hogy rengeteg új dolgot tanulunk majd a képzés ideje alatt, de nem volt kialakult képünk arról, mi is vár ránk. Így kíváncsian vártuk, milyen típusú, az otthonitól eltérő technikákat ismerünk meg, hogy ez alatt a 3 hét alatt mekkora tudással leszünk gazdagabbak. Az összkép minden várakozást felülmúlt, azonban az első nap még csak a kezdet volt, 3 nappal utána már biztosan állítom, a legkönnyebb napunk a legelső nap volt.

A finom reggelit követően mindannyian összepakoltuk, majd a reggeli órákban elindultunk a tanműhely felé. Az oktatás 8:30-kor kezdődött, így viszonylag kényelmes tempóban haladtunk az épület felé, ahol tudásunk a következő 21 napban számtalan újdonsággal lesz gazdagabb. Köszönhetően az előző estének, a hangulat már sokkal oldottabb volt, így a társaság jó kedéllyel, viccelődve indult útnak. Érkezéskor 2 hölgy, Astrid Frese, az igazgató helyettese, és a szépészeti oktatás koordinátora, illetve a kozmetikusok és fodrászok oktatója, Kerstin Rüschenbaum fogadott minket. A fodrászok tanműhelyében tartották az eligazítást, ahol elmondták, mi vár ránk a következő hetekben. Kiosztották a névtáblákat, a tanagyagot, melyet az oktatás alatt kell elsajátítanunk, illetve a részletes tantervet, melyben leírták, az egyes napokon mit fogunk tanulni. A fodrászok megkapták első, kisebb ajándékukat, egy natúr, illetve ősz színekből álló színskálát, mely később, a haj diagnosztikában lehet majd segítségünkre.

Autószerelő műhely

Miután ezzel végeztünk, Astrid körbevezetett minket az intézmény területén, ahol bemutatta, milyen oktatásban lesz részünk, illetve betekintést nyertünk más szakmák tanműhelyeibe is. Összesen, ha jól emlékszem, 14 műhelye van az internátusnak, ahol a tanulók számára hihetetlenül felszerelt közeg áll rendelkezésre, hogy elsajátítsák az általuk választott szakma rejtelmeit. A felszerelés elsőosztályú, a tisztaság kifogástalan, úgy gondolom, hogy egy ilyen helyen akár egy hét gyakorlat is képes olyan fokú tudást adni, mely a legtöbb oktatási intézményben csak évek alatt válik elérhetővé. A túra végén Astrid megköszönte a figyelmünket, majd visszamentünk a szépészeti oktatás épületébe. Frau Rüschenbaum már várt ránk, a kozmetikai, illetve fodrászati műhely bemutatása, és a szabályok ismertetése után nekikezdtünk a munkának.

Mi, fodrászok először elfoglaltuk helyünket a műhelyben. Mindenki saját asztalt, széket kapott, illetve egy saját szekrényt, melybe saját magunk kénye-kedve szerint pakolhattuk eszközeinket. Miután minden a helyére került, és mi is megszoktuk új munkahelyünket, haj- és fejbőrdiagnosztikával kezdtünk. Ehhez egy igen részletes adatlapot kaptunk, melyen gyakorlatilag mindenre kitértünk, ami a haj és a fejbőr állapotával kapcsolatos. Ismertette a feladatunkat, miszerint új tudásunkat felhasználva, párba rendeződve állítsunk fel egy diagnózist partnerünket megvizsgálva, melyet másnap ismertettünk az oktatóval. A feladat elvégzése után ebédszünet következett, majd, miután eszközeinket, felszerelésünket, s munkaruhánkat magunkhoz vettük, visszatérve a műhelybe újabb feladatot kaptunk. Frau Rüschenbaum mindenkinek kiosztott egy-egy babafejet, melyen saját elképzelésünk szerint kellett egy tetszőleges szárítást bemutatni. Az oktató igen figyelmes volt, mindenkinek segítségére volt, így, ha valaki elakadt, vagy úgy látta, segítségre szorul, odament, és bemutatta a helyes technikát. Ez volt a fodrászok számára a nap utolsó feladata, mely mindenki számára zökkenőmentesen ment. Mindeközben a kozmetikusok megtanulták a német beöltöztetési szokásokat és a letisztítás mozdulatait. Ennek gyakorlására, mindamellett hogy szintén saját, teljesen felszerelt munkaterületet kaptak, mely a kényelmes tanulást segítette elő, a fodrászatban használt babafejek álltak rendelkezésükre, melyen a különböző fogásokat gyakorolhatták, s melyet magukkal vihettek szobájukba, ezzel is segítve a otthoni tanulás sikerességét.

A munkanap végén, kissé fáradtan, visszabattyogtunk a szállásra, majd egy kisebb bevásárlás, és a vacsora elfogyasztása után, felmértük a terepet, s kisebb csoportokba verődve „elindultunk az éjszakába”, egy bisztróba, mely abban az épületben volt, ahol jelenleg élünk. Rengeteg új arcot ismertünk meg, s be kell vallanom, igen jól éreztük magunkat. Azonban, hogy mi történt az este további részében... már a mi titkunk marad...